Vajon tudod, hol húzódnak személyes határaid? Pontosan kijelölöd őket és ez más által is jól látható?
Ez a téma nagyon kényes és sokakat érint. Nálam is visszatérő ez a helyzet és mindig meg is kell küzdjek vele. (Igen, a coach ugyanúgy esendő, hasznos, ha önmagán is gyakorol, hisz úgy még hitelesebb tud lenni.)
Emlékezz egy olyan szituációra, amely nem úgy sikerült ahogy szeretted volna, például egy beszélgetés vagy találkozás, egy hirtelen konfliktushelyzet. Utólag úgy érzed reagálhattál volna másképp. Mondhattál volna akár nemet. Ez az egyik eset ami a legtöbbször a háttérben van. Mi van ha nemet mondok?
Az ember előre elképzeli sokszor a lehetséges kimeneteleket, természetesen általában negatív irányban. Pedig ha nem jós az emberfia, ezt ritkán kellene előre tudnia. A félelem van ezek mögött. Félelem a reakcióktól. Hogy lesz a jövőben, ha ezt vagy azt válaszolom?
Tulajdonképpen itt lenne fontos tisztázni, hogy meg tudom védeni a saját gondolataimat, tetteimet, azért felelősséget vállalok. Minden amit mondok, cselekszem, összhangban van velem, ami én vagyok.
Tehát visszatérve, ideális esetben, hogyan kellett volna lezajlania annak a szituációnak?
Kicsit csukd be a szemed, képzeld magad elé és játszd el! Hogyan tudnál pontos határvonalat húzni? Milyen eszközökkel tudnád a határaid megvédeni? Akár már a következő hasonló helyzetben másképp tudnál reagálni?
Az többnyire valószínű, hogy egy ilyen helyzet ismétlődik. Hisz épp ebből fakad az elakadás. Lehet ugyanaz az ember a résztvevő avagy ugyanaz a szituáció más szereplőkkel.
Egy kis gyakorlat:
Kezdjük úgy a mondatot, hogy ez az ember engem már megint.. (fejezd be a saját példáddal. )
Például, levegőnek nézett. Mit éreztem akkor? Dühöt, szomorúságot és ezekhez hasonlót. Nem szóltam, hallgattam. Csak néztem és vártam a pillanatot, hogy megjelenjek előtte. Ez nem jött el. Elkezdtem sokszor mondatokat. Talán halkan, talán nem elég határozottan. Bizonytalan voltam. Megint egy helyzet ahol nem jutok előrébb, ahol ismét nem változik semmi. Mit tehettem volna? Hangosabban beszélek, erélyesebben vagy máshogy hívom fel magamra a figyelmet (mozgással, tettel, furcsa reakcióval, nevetéssel, humorral). Azt gondolom ennek csak a fantáziám szab határt.
És van kedvem legközelebb kipróbálni valamelyiket? Lenne�
Ha továbbra is szeretnél olvasni a gondolataimban, vagy elakadásoddal hozzám fordulnál, kövess Facebookon /Instagramon.
