Igen, elengedni nehéz. Sokmindent. Szokást, berögződést, hozott mintákat.
Maximalizmus, megfelelési kényszer, legyek/legyen minden tökéletes, mindig erős is maradjak és sorolhatnám. Ezek mind akadályok, hogy megélhessük a szabadságot. Saját magunk által generált akadályok.
Az elengedés vagy másképp fogalmazva, felülírás, ugyancsak rajtad múlik. A jó időgazdálkodáshoz kell ez is.
Az utóbbi blog bejegyzésemben ezzel köszöntem el. Az épp említett példa az volt, hogy ha épp annyira sok a teendő és a fontossági sorrend mást kíván meg, ott hagyhatom-e másnap reggelig a szennyest, mosogatnivalót. Hát persze! Csakhogy értse mindenki, nálunk nincs kosz (minimális), és a lakás sem mászik el. Az 1 éves kisfiam is mászkál fel alá, de nem lesz szürke a ruhája, lába. Rend is van. Egyszerűen van, hogy egy nap nem sikerül minden a tervek szerint. Nem jut idő mindenre, hisz akkor egy nap nem 24 órából kellene hogy álljon. De ezzel kell megelégednünk, maradjunk a realitások talaján.
Neked milyen érzés ha jól osztod be az idődet?
Van, hogy ehhez valamit el kell engedned?
Én ma a bevásárlást és a délelőtti sétát egyszerre oldottam meg, időt és stresszt spórolva. Hogyan?Elvittem a kisfiamat a szokásos reggeli körre, és közben online megrendeltem a hiánycikkeket itthonra. Win-Win.
Amikor még csak tanakodtam, hogyan lenne a legjobb, elővettem egy jó kis coaching eszközt, a tetralemmát: bevásárlás vagy séta. Hmm? Egyik vagy a másik, vagy mindkettő vagy egyiksem. Ebből választottam, és a hogyan pedig rajtad múlik.
Ha ilyen és ehhez hasonló szuper eszközöket szeretnél megismerni, kövess itt és/ vagy facebookon illetve kérj konzultációt!